Hangos-ocean

2006-07-18T06:54:00.000-07:00

Hat ismet itt Mexikovarosban. Alexnek lepnie kellett Guadalajaraba, de a csalad tobbi tagja tovabbra is itt van, es "mi casa es su casa" cimszo alatt igen nagy kenyelmet biztositanak. Irigylesre melto, van mit tanulnunk toluk. David megragasztotta a kofferjet pillanatragasztoval, ugyhogy kibirta az ideutat. Most vasarolni fogunk, meg en megcsekkolom Tenochtitlant, aztan, megyunk is haza. Nem sok kedvem van az utobbihoz, de az otthoniakat mar latnam. Egyre erosebben hamlok, vegen meg feheren megyek haza, ahogy jottem:) A taskacipelestol megerosodtem, a naptol lebarnultam, igazi Brad Pitt vagyok. Muhahahahhaaa.

No, csok
Dani

2006-07-16T08:50:00.000-07:00

Melyiket cipeljem haza? (Chichen Itza)

Most itt tart a taskam terheltsegben, viszonylag jo csomagolas mellett, es persze Mexikovarosban is maradt meg egy rakas cucc. San Cristobal ota durvas a helyzet, vandorkereskedonek erzem magam.

Itt tokoltunk Piste hataraban, vartuk a buszt, aminek nem volt kedve jonni. Jol elvoltunk azert. Vegul tovabbmentunk a buszallomasra.

2006-07-16T08:35:00.000-07:00

Dani robogozik Isla Mujeresen.

Playa Norte (Isla Mujeres)

A kompon vissza Cancun fele

Playa Norte

Luke es Jessica, az angol barataink:)

2006-07-15T22:21:00.000-07:00

Ma az egesz napot joforman utazassal toltottuk. Isla Mujeres-rol Chichen Itzan keresztul atjottunk ide Méridába, ahol most eppen almosan gepelgetek orankent 10 pesoert.

A tegnapi napot nagyon eltalaltuk. Elinteztunk egy netezest, meg a mosodat, majd setalni keztunk a fuggoleges verofenyben - ...induljunk el valamerre...
Elsetaltunk egy robogokolcsonzo mellett, es valami furcsa bizsergest ereztunk. Nem akartunk eltekozolni csomo penzt robogora, megis kapkodva kerestunk vmi okos ervet, hogy ne vegyuk ki. Vegul tovabbmentunk. A kovetkezo sarkon, mint egy husz meterrel az elozotol ujabb robogokolcsonzo volt. Veletlenek marpedig nincsenek, es mi pedig ketszer nem hibazunk. David vezetett, en mogotte ultem. Tiszta GTA Vice City kornyezet volt, a robogo is stimmelt. Igy sokkal konnyebb volt bejarni ezt a mintegy 8 km-es szigetet. Elfurikaztunk a masik vegebe, majd csereltunk. Akkor vezettem eloszor robogot. Itt volt a legkonnyebb megtanulni:) 100 km-t tettunk bele, mire visszavittuk, es bejartuk vele az egesz szigetet, hol egyutt, hol kulon elvive. Mar nagyon megy, es itt nem kell hozza semmi jogsi, komolyabb veszelye sincs, David pedig jo oktatom volt:)

Este az angolokkal buliztunk a Poc Na hostelben, ahol megszalltunk, persze az is ilyen backpackers cucc, mar csak az ilyenekre bukunk, bar Isla Mujeresen kulonosen puccos. Isla Mujeres, azt hiszem, a legszebb hely, amit valaha lattam. A hostelben elo zene ment, az itteni lagzilajcsi angol notakat nyomott, Jetet, Coldplayt, Red hotot. Hat....ize.
De ittunk koktelt, a palmak arnyekaban, es vettem turkaboltos polot. Este megneztuk a naplementet a tenger mogott (szigeten vagyunk). reggel pedig a napfelkeltet a masik oldalon. Aztan elbucsuztunk Luke-ektol, es Chichen Itza fele vettuk utunkat.

Chichen Itzaban esett, es csak 1 orank volt, de vegigszaladtunk, szep volt. Beszervaltam egy gyonyoru szines polot, nem mondom meg, mennyibe kerult, beleszerettem. Lealkudtuk a felere majdnem. Aztan nem akartunk 25 pesoert 2 kmt taxizni, inkabb nekivagtunk az esos orszagutnak nagycsomagokkal (huu, hamlok, most veszem eszre). Aztan vartuk a buszt, de csak nem jott, stoppolni meg nem akartunk. Aztan besetaltunk a kozeli faluba, Pistebe, es ott megvartunk 2 dan novel a buszt. A busz elhozott minket Meridaba, es gyorsan meg is vettuk a jegyet Mexikovarosba, holnap este 21:15kor. A taxisofor, aki ide a hostelba elhozott minket, mikor megtudta, h backpackers hotelbe megyunk, rogton mondta, haaaa, hippik vannak, mekkora feeling, es elkezdett enekelni es tancolni a sotet utcan, mi meg rohogve vartuk, mikor nyitja vegre ki a csomagtartot. En ultem elol, es vegig szoval tartott, irtora kellett koncentraljak, ugy hadarta a helyi szotyolaragcsalos-taxisofor tajszolasat. De nagyon aranyos es erdeklodo volt, sokat kerdezett magyarorszagrol. Lecuccoltunk, persze megint osszefutottunk egy hatizsakos ismerosunkkel, a californiai Emilyvel, Tulumbol. Elmentunk kajalni vmit...huuu, egesz nap erre vartam, h csomagok nelkul hideg kolat szurcsoljek. Aztan kiprobaltuk a Marquesita nevu cuccot, ami edes sulttesztaba tekert sajt volt, tok finom. Mar megszoktuk ezt az izkavalkadot, itt sozzak-chilizik-citromozzak a sort, es cukrozzak a sonkas-sajtos lepenyt. Ez egy ilyen hely ez a Mexiko:)
Holnap - velhetoen utoljara - kiveszunk penzt, es korulnezunk a varosban, meg bevasarolunk a 19 oras utunkra. 957 peso az ut vissza a fovarosba fejenkent.

A kreativitas nem ismer hatarokat. En mar mindent mindenbe beagyazok, hozzakotozok, hogy valahogy cipelni tudjam a cuccaimat, es beferjen minden, mar a gitartok is szaz kilo lassan. Es meg igy is David viszi a kozos cuccokat foleg. En viszem az ertekeket, amiket nem szabad elhagyni (buszjegy, penz nagyobbik fele, mobil, stb.) David kerekes kofferja lassankent megadja magat, de meg epp birja.

puszi nektek, megyek aludni.
buenas noches
Dani

2006-07-14T10:16:00.000-07:00

Na meg egyet, pont belefer az idombe. Na itt vagyunk Tulumban a ket izraeli cimborankkal, kozvetlen, mielott elindultunk volna Cancunba a busszal.

2006-07-14T10:13:00.000-07:00

Na itt taposom a vizet bekalabbal, a barlangban:) Persze tobb kepet akartam feltenni ide, de megint elszallt a draga. Talan majd Méridában, vagy ahol legkozelebb gephez jutunk.

2006-07-14T09:48:00.000-07:00

Itt vagyunk Isla Mujeresen!

Utso nap Tulumban: reggel a hHostelben irogattam a szokasos esemenyeket cimszavakban Noaa-val (izraeli lany), amikor David jon le, hogy most kene valszeg lelepnunk a Weary Travellerbol, mert kulonben nem jutunk vegig az uton rendesen. Szamolunk, es tenyleg. Pakolas. Cancun csak 3 orara volt, szoval megengedtuk magunknak hogy elmenjunk meg egyet buvarkodni a kozeli barlangi toba. Nem gondoltam volna, h ilyen jo, bar nem kerult kevesbe (es csak snorkeling volt), de megerte. A hideg edesviz meg tok jot tett a hatamnak. Aztan busz, es idejottunk Cancunba. Este 6-kor indultunk, ugyhogy remeltuk, hogy a kompot elcsipjuk Isla Mujeresre. Cancunt konnyu felismerni, meg be se ertel a varosba, es mar egy oriasi McDonalds M-betuje hasit szembe. Kulonbozo - szerencsere egyre megnyugtatobb - infokat szereztunk arrol, h mikor megy az uccso komp, szoval kenyelmesen elertuk. Olyan atkompozni ide Cancunbol, mint amikor Velenceben atvaporettoztunk a Szent Mark -terrol a Lido-ra. Apu most biztos azt kerdezne, ha uaz a a feeling, minek megyek olyan messze:)

Lepakoltuk a cuccunkat egy Poc Na nevu backpackers helyen, ami persze megintcsak amcsikkal es angolokkal volt tele, na meg izraeliekkel. Ezekbol van a legtobb. A recepcios is izraeli lany volt, es o is ismerte az Od Lo Ahavti Dai c. dalt, amire a nomad taborban tancoltunk meg:) Kiderult, hogy itt is - csakugy, mint a Weary Travellerben - mi vagyunk az elso magyar vendegek, akikre emlekszik itt barki. Azert ez poen. De van itt 1 nemet srac, aki a SOTE-n tanult 2 evig, es egesz jol beszel magyarul..... kicsi a vilag. Nevettunk.

Este kicsit korbeneztunk, egy rak setalt az utcan, csak ugy miert ne alapon, o is oldalazott, ugy latszik, nem tanult bioszt. Vagy mi nem tanultunk? Aztan kimentunk a partra. Nem volt ott senki, es David bement az itt terdig-derekig ero, alig hullamzo Karib-tengerbe. Nekem mar igy is csipte a hatamat a so (es a hatizsak se tett tul jot neki), na meg ugye hogy jartunk 2 eve Barcelonaban...? Szoval inkabb kint maradtam vigyazni a cuccokra, es csak terdig mentem be:)

Luke-kal, es Jessicaval mar 3-adszorra futunk ossze utunk soran, a legjobb fej angolok, orulok, h allandoan belejuk botlunk:)

Most megyunk kis korutra a szigeten, azert is akartam letolteni itt a cafeban a kepeket, mert mar nem volt hely. Itt is minden szines. Nehez ellenallni, amikor csupa szines dolgot arulnak, amit imadok, az eladok oszinten mosolyognak, es az arak alacsonyak. Na nem itt alacsonyak:) De mar majdnem minden hasznos dolgunk megvan.
A Chiapas-os bogremnek szegenynek eltort a fule, szoval most apolom, aztan megragasztom majd. Gyonyoru bogre, en pedig szarul pakoltam. Kelleni fog egy nagyobb hatizsak, ebbe mar nem fer semmi, es alulrol sem nyithato.
Eddig 100 szazalekos vagyok, semmit nem hagytam el, egy arva blokkot sem:) Osszessegeben vidam az utunk, meg egy ejszaka itt, remeljuk egy esti hepajjal, es egy reggeli napfelkeltevel a parton, majd tovabb megyunk Valladolidba, Chitchen Itzába, majd Méridába. Veracruzt lehet, h ki kell hagyjuk. Alex nem lesz valszeg ott, amikor hazaerunk a fovarosba, mert el kell mennie Guadalajarába, de azert szallasunk remeljuk lesz. Es remelem, azert talalkozunk vele megis.

puszi nektek:
Dani

2006-07-11T21:45:00.000-07:00

wow, hat ez nem az en napom, 40 faktoros naptej ide vagy oda, jol leegtem a napon, szoval most faj, de egyre kevesbe, viszont turhetetlenul viszket. aaaaaaaaaaaaaaaaaa megkergulok:) Egyebkent Tulum tengerpartja maga a paradicsom.

2006-07-08T09:03:00.000-07:00

Utolso nap San Cristobalban

Tegnap megint kirugtunk a hambol, elmentunk a Cañon del Sumideroba krokodilokat meg pelikanokat nezni harom holland lannyal. Hangulatos volt, igazi hello-tourist-on-the-left side. Kenegettuk magunkat, de azert van rajtunk piros. Delutan osszefutottunk Andréssel meg a kolumbiai baratnojevel, akik kozben masik hostelba koltoztek. A baratnoje, Monica irodalmat hallgat, ugyhogy tok oda volt, mikor megtudta, hogy a kedvenc irom az o foldije (Márquez). Cimeket csereltunk veluk, immar van ujabb ket kedves ismerosunk ezen a kontinensen. Az esti buli felejtheto volt, abba a barba mentunk, ahol szinte csak europai van, de mostmar csak fejenkent egy welcome drinket ihattunk (ez ilyen shot volt, tequilabol meg spritebol, vagy vmi hasonlobol, amit aztan a pulthoz vagnak, mielott odaadjak, hogy szep habos legyen.)

Most keltem nemreg, delutan 4-kor indul a buszunk, megint kanyarogni fog. Natalie, a nemet lany szerint - aki tegnapelott volt Palenqueben kiruccanni - razos, de nem o hanyt a buszbol, valaki mas. Szoval megint Daedalon+imadkozas lesz a project, mint San Josébol Pochutlaba (ott nem jott be, viszont idejovet igen). Addig meg megint megnezzuk a piacokat. Akarmilyen dorzsoltek vagyunk, megis mindent megveszunk a vegen... ugyanettol szenved a tobbi itteni europai is, akik hasonlo koltsegvetessel jottek, mint mi. De az az oszinte kedvesseg, es mosoly, amivel talalkozunk, megfizethetetlen, az ember kifizet 7 pesot egy kukoricasalataert (ami amugy nem is veszesen sok), mert latja, milyen gondossaggal kesziti el az elado ("¿Con todo?"), es besut a nap az ember szivebe, amikor egy nagy mosoly kisereteben atnyujtjak neki.
Ruhat mindig ugy vasaroltam, hogy ha a boltban beleszeretek elso latasra, akkor megveszem. De mig magyarorszagon csak neha van ilyen elmenyem, itt tok sokszor. Es az arak alacsonyak, es alkudhatók. Arra is elkezdunk alkudni, amit csak egy gyenge pillanatunkban akartunk megvenni korabban, csak hogy lassuk, mennyire megy le. Aztan neha vegul megis megvesszuk. Pl nem akartam fuggoagyat venni, de jol nezett ki. (David 2 napja vett 150 pesoert egyet (3000 forint)) Itt 350 pesoert akarta adni a csavo (7000 forint), mondom, akkor felejtsuk is el, a minap ugyanezt 120-ert megkaptuk. Azt mondta, jo, akkor legyen 120, mert mar ehes, es inkabb eladja. Na mondom...2400 forintot csak meger, max eladom otthon 10ert. Jo kis jamaikai szine van. Aztan persze kiderult a visszajaro adasanal, hogy lett volna mibol kajat vennie termeszetesen, de az mar igazan nem volt lenyeges, mivel es miert magyarazza meg, hogy olcsobban adja.
De megint kineztunk par dolgot, es mindegyik tok megfizetheto, es tenyleg tok hasznos. Csak a penz fogy emiatt, de 2 takaro arabol visszajon a konnyelmusegunk koltsege.

Nem emlitettem, hogy ujabban jo kis tarsasagot letesitettunk itt a hostelben, tegnapelott este az izraeliek foztek Shukshukat, ami egy zoldseges-tojasos specialitasuk, nagyon jo volt, es leosztva fejenkent 12 peso volt. Tegnap meg radumaltam a hollandokat, hogy most ok ussenek ossze valamit, az is irto jo volt, megvan a receptje, az kicsit dragabbra jott ki, de megerte.

Itt minden oriasi nagy. Akkora ananaszt lattam tegnap is a La Chiapa del corso-n, 3x akkora, mint otthon. A banan neha harmadakkora, vagy 3x akkora, mint otthon. A mikrok, a sutok, a kocsik mind nagyobbak. Az italok nem felliteresek, meg literesek, hanem talan a gallon tobbszorosei, mert ilyen mertekek vannak, hogy 3,78 literes, 6 decis, 3,3 literes, 3,2 decis. Mokas.

Ja es voltunk a San Cristobal plazaban egyik nap mozizni:)

Na, lassan megyek, mert nem lesz idonk buszjegyet venni, meg szetnezni.

2006-07-07T06:22:00.000-07:00

Haho, megvagyunk, csak nem tudunk most irni, annyira suru a program. Meg mindig San Cristobalban vagyunk. Jo itt.

2006-07-05T15:00:00.000-07:00

Ez itt fent a rantottank:) Olajjal, hagymaval. Aznap este kb 2,5 dl olaj fogyott el.

Ez a palacsintank! Kicsit jo...

2006-07-05T14:39:00.000-07:00

Az ugy volt, hogy fozni akartunk vmit, ha mar van konyha, es sok nep a vilag minden tajarol. Es majd jol megvendegeljuk a tobbieket, esetleg 3 pesot kerunk 2 palacsintaert. Vettunk 88 pesoert minden hozzavalot egy jo kis palacsintahoz, osszekevertuk erzesre, de nem volt jo serpenyo. Kiolajoztuk, meg minden, de irtora letapadt, felszedhetetlenul. Az angol-skot lanyok is megprobaltak, sikertelenul. ¿Too many cooks...? Mikor kiderult, hogy buktuk a projectet, megprobaltuk a maradekot okosan felhasznalni, vettunk egy oriasi nagy hagymat, meg virslit, es a tojasokbol csinaltam rantottat. David beleontotte a hagyma 87,5%-at a serpenyobe, ugyhogy hagymasutodet nyitottunk majdnem. Mikor vegul kesz lett a hagymas-virslis rantotta rengetegolajjalhogynetapadjon, rajottunk, hogy kenyerunk az nincs, csak hagyma, szoval kicsit furcsallotta a gyomrunk a dolgot, de mara elmult. Hihetetlen volt, egyszeruen nem uvegesedett a hagyma, nem sult a virsli, a palacsinta nem allt ossze, az anyagok egyszeruen nem reagaltak ugy itt, mint otthon. Rantotta szaga sem volt a rantottanak. A serpenyoben vagy odaegett-letapadt, vagy nyers maradt a kaja. Mar nem eloszor erzem, hogy a fizika torvenyeit is otthagytuk Europaban...:)

Ma reggel reggeli (ananaszlekvaros vmi peksuti) utan meccset neztunk (du 2kor...), szegeny portugalia... Ma hideg van, es esett is, szoval ma tervezunk, es holnaptol cselekszunk. Illetve megnezzuk, amit erdemes, itt, San Cristobal de las Casasban, bar nem fulik annyira a fogam hozza, kenyelmes itt, es kedves hatizsakos fiatalok vannak, akik pillanatnyilag izgalmasabbak szamomra, mint a hely, ahol vagyunk. Na, talan majd este. Csak ne essen.

Otthoniak, legyszi vegyetek fol az utolso ket meccset (asszem szombaton es vasarnap van), nem biztos, h meg tudom epp nezni, nem tudom, hol leszek, de szivesen latnam, akar utolag is.

2006-07-04T16:21:00.000-07:00

Itt lakunk most:) Bal oldalt gitarozik Andreas.

2006-07-04T15:04:00.000-07:00

Hat itt vagyunk Chiapasban. A buszut nem volt razos, a hideg levego egesz jol esett a partmenti nagy meleg utan. Es bar a Csendes-ocean nagy zajara minduntalan folebredtem, amig ott laktunk, most megis furcsa ez a nagy csond itt San Cristobalban. A szag is mas.
A tegnap este Pochutlaban super bueno volt. Amennyire mondta minden mexikoi, hogy csunya es unalmas, annyira nagyon elveztem. Az arak alacsonyak, es amit a penzunkert kapunk, egeszen mellekesse alacsonyul, amint rankmosolyog az elado, a hamburgeres, a tortas, a penztaros, vagy az utbaigazito jarokelo. Mintha senki nem unna a munkajat, es mindenki elvezne az eletet ugy, ahogy ot korulveszi. A buszon - miutan lement a blod verekedosfilm - zenet hallgattam, talan eloszor gondolkodtam el igazan azon, hogy itt vagyok, es azon, amit latok. Ha nem gondolkozom el, atrepul folottem az egesz utazas, en pedig uresen megyek haza. Igy jo, amikor elmerengek, aztan kinyitom a szemem, es latom, hogy meg mindig itt vagyok, ez a jelen. Mexiko. Azt hiszem, csak nagyobb lesz a szivem, amikor hazamegyek, ennyi kedvesseg es joindulat lattan. Neha elszomorodom, hogy nincs ez nalunk, aztan rajovok, hogy nem szidni kell a magyarokat, hanem eltanulni a jot mexikotol, spanyolorszagtol, es akkor talan masra is atragad, mert latjak, lehet igy is. Olyan akarok lenni, mint a lany, aki elmeseli, hogy a novere suti a tortat, amit arul, olyan, mint a no, aki 5 pesot adott nekunk, mert a 20 pesos taxit sokalltuk, es a 15 jo lett volna, olyan, mint a fiatal boltos no Teotihuacánban, aki helyes pasiknak nevezett minket, es ajandekot adott, olyan, mint barmelyik jarokelo, aki addig igazitott utba minket, amig biztos nem volt benne, hogy tenyleg odatalalunk, mert igazan segiteni akart, olyan, mint a boltos, aki addig all ott, es segit, amig mar biztos nincs tobb kerdesem. Amikor Pochutlaban telefonon lefoglaltuk a szallast (ha mar az otthoniakat hiaba probaltam meg SMSelni, legalabb a mexikoi szamok mennek), a vonal tulso vegen egy kedves es baratsagos hang beszelt velem: "Igy van, cimbora, ez a Magic Hostel", "Persze barátom, akkor varunk holnap titeket delben".
Mindenki olyan kedves. Magyarorszagon olyan ritkan talalkozunk ilyen hamisitatlan, oszinte joindulattal. Senki nem akar tobb lenni a masiknal, mindenki nevet, legyint, osszemosolygunk a boltosokkal is. Maria Paula azt mondta, itt le tudna elni az eletet, most mar ertem, miert. Ez a hely biztonsagos is, olcso is, tisztabb, es nyugodtabb is, mint akar Mexico City, akar Oaxaca. Ez a nyugalom nem olyan, mint San Augustinilloban, ahol csak mi voltunk, Chocolate meg a szomszed boltos, na meg a tengerpart. Az is jo, csak mas.
Amikor megerkeztunk ide a hostelbe, rogton tudtuk, hogy jo lesz. Mint a Lakotarsat keresunkben, vagy 2 eve Barcelonaban: van itt mexikoi, japan, angol, amerikai, francia, es mi magyarok. Egy mexikoi sraccal, Andreassal gitaroztam ma tobb oran keresztul, most is itt jatszik mellettem 5 meterre, a klasszikus gitar hangja megtolti ezt a narancssarga oszlopos udvart, ami a hostel kozpontjat kepezi. Korbe kanapek es polcok vannak, lugas, meg ez a ket szamitogep, illetve a recepcio. David epp egy angol csajjal cseveg, a lany, meg a baratnoje ketten jottek penteken, holnap mar mennek. Minden nap jonnek ujak. Par napig mindenkepp maradni akarunk. A szallasunk 150 peso kettonknek naponta, eleg jo ar.

Nagyon fura ez a blog, elvesz, amit menetkozben irok, most irtam ujra a felet ennek. Most mar notebookba mentegetem ki bekezdesenkent, az a biztos (¿?)

Alexet kertuk, nezzen repuloket Cancunbol Mexico Citybe, ugy nezett ki, talalt, de vegul az is 1700 peso korul lett volna fejenkent, es csak 18-an indult volna (marpedig van meg dolgunk a fovarosban!) szoval marad a 24 oras busz. Felvetettem Davidnak, hogy akkor alljunk mar meg Veracruzban, es nezzunk szet, akar meg is szallhatnank. Kiderult, hogy Veracruzbol megy egy olcsobb busz is a fovarosba (szinten 1st class, szoval biztonsagos), igy meg olcsobban is kijon a busz, ha megallunk, Veracruz pedig szep. Erik bennem a gondolat, hogy ha mar meg jobban ismerem mexikot es a spanyol nyelvet, visszajojjek valakivel, es megnezzem, amire meg kivancsi vagyok. Egy elet keves ahhoz, hogy megismerd ez az oriasi, es ezerszinu orszagot. De most jo kepet kapunk rola.

2006-07-03T14:41:00.000-07:00

Hat, probaltunk beulni Robertohoz, de zarva volt. Roberto olasz kajakat csinal mexikoi alapanyagokbol. Viszont atugrottunk Zipolitebe teherautoplaton, az ugyanis kb tizedannyiba kerul, mint a taxi, es sokkal feelingesebb. Zipolite aranyos falu, egy utca, a tobbi susnyas. Vegigmentunk, citromlet vettunk. Utana lekanyarodtunk a partra, es husoltunk. A homok tovabbra is forro, de a hullamokkal mar tudok banni, persze esznel kell lenni - ott vagyunk. Ugy belefeledkeztunk a kagyloszedesbe, hogy visszafele kicsit keresgeltuk egymast, de megoldottuk. Viszont mikozben a foutat kerestuk, bementunk vmi susnyasba, es a helyiek nem nagyon akartak eligazitani, csak mosolyogtak, es kokaint, opiumot, gombakat, es egyeb cuccokat kinaltak. "Biztos, hogy csak a foutat keresitek? Nem akartok olcson drogot?" Tenyleg olcso volt, de nem akartunk. Nem hittem a fulemnek, hogy a mindig segitokesz mexikoiak nem akarnak utbaigazitani, csak heccelodnek. :) Legyintettunk, tovabbmentunk. A susnyas nem olyan mexikoban, mint nalunk. Banan log a levegobol, ures kokuszhejak a saros foldon, folottunk palmafak, es vinnyogo madarak. Aztan kivergodtunk az utra, es vartuk a Camionetat. Az a teherautojarat. Nincs buszmegallo, semmi, hanem elindulsz, es utoler egy jarmu, ami elvisz 3-5 pesoert vmelyik kornyezo faluba. Kb 5 percenkent megall egy taxi, es 80 pesoert, dorzsoltebb turistakat 20 pesoert probalja elvinni, de a camioneta sokkal kiralyabb:)
Most a Chocolate kerojaval szemben levo kisboltban vettunk vmi amcsi 3 perces kajat. Nem kenyeztetjuk mindig magunkat:) Forro vizunk nem volt, ahogy hideg is csak a boltbol van. Ilyen...egyenviz van:) Mig San Joséban a hegyen 100 peso volt a kulonbseg a kandallos es a nem kandallos kero kozott, most a ventillatort keveselljuk, es takaro nelkul alszunk hajnalban is. A nyul jol birja. A keves levegohoz hozzaszoktunk, fent is keves, lent is keves, kozte meg mindig utazunk:D
A naptej olyan, hogy ha kened magad, feher maradsz, ha nem kened, akkor piros leszel. A francia csajoknak volt egy tippjuk, de egyelore nem mukodik, probalom magam vekonyan kenni.
A nap majdnem teljesen merolegesen sut itt, ezert hiaba szegelyezik fak az utakat, arnyek szinte egyaltalan nincs.
Most mennem kell, mindig verseny az idovel ez a netcafe. Mellettem csokigyerekek jatszanak altalaban a gepen tok kiraly jatekokat. Lassan pakolunk, es elmegyunk az este 6-os camionetaval (most 4:55 van), az az utso elotti, Pochutlaba, aztan talan eszunk vmit, ellojuk az idot 22 oraig...valahogy. Hoztam egy Márquezt. :) Dávid az Utont olvassa, lehet, hogy ellopom tole, ha befejezi. Chocolatétol el kell bucsuzni, azt hiszem, nala jobban senki nincs bekeben a vilaggal, olyan, mint Candide. Emlekezni akarok ra.